Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.04.04

TELEFONKÖLTSÉG 2011 ÉV

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény VII. fejezete tartalmazza az adó levonhatóságának szabályait. A 120.§ kimondja, hogy az adózó akkor vonhatja le az előzetesen felszámított (rá áthárított) általános forgalmi adót, ha a beszerzett terméket vagy szolgáltatást az adóköteles bevételszerző tevékenységéhez használja fel. Amennyiben az adóköteles gazdasági célú felhasználás csak részben valósul meg, akkor a levonási jog is csak részben illeti meg az adóalanyt.

A telefonszolgáltatás jellegéből adódik, hogy általánosságban feltételezhető a magáncélú használata. (Legalábbis az ÉGIEK szerint ezt feltételezik mindenkiről.) A magáncél pedig nem alapozza meg az általános forgalmi adó levonását. Ezért elvi jelentősége van annak, hogy amennyiben a telefont magáncélra is használhatják, akkor a hivatalos célú szolgáltatás-igénybevételt és a magáncélú használatot el kell különíteni egymástól, és a magáncélra jutó áfa egyáltalán nem helyezhető levonásba. Ez egy alapkérdés, amelynek megvalósítása műszaki és adminisztrációs nehézségekbe ütközik. Általában sok időt igényel a tételes telefonszámlák kigyűjtése, s mint ilyen, költségigényes. Úgy is fogalmazhatok, hogy a ráfordított munka illetve annak bér és közterhe nem éri meg. Mikro-vállalkozások esetében pedig a hívások tételes elkülönítésére egyszerűen nincs lehetőség.

Az általános levonási tiltástól függetlenül nem vonható le:

a) a távbeszélő-szolgáltatást (SZJ 64.20.11 és 64.20.12),

b) a mobiltelefon-szolgáltatást (SZJ 64.20.13),

c) az internetprotokollt alkalmazó, beszédcélú adatátviteli szolgáltatást (SZJ 64.20.16-ból)

terhelő előzetesen felszámított általános forgalmi adó 30%-a.  

A függetlenül kifejezés itt azt jelenti, hogy a gazdálkodási tevékenységet szolgáló telefonszolgáltatás áfájának is csak a 70%-a helyezhető levonásba. Ez alól a 30%-os levonási tiltás alól abban az esetben lehet mentesülni, ha a telefonszolgáltatás teljes ellenértékének legalább 30%-a továbbszámlázásra kerül. Az Áfa törvény 125. § (1) bekezdésének e) pontja szerint, az adó levonhatóvá válik, ha a szolgáltatás igénybevétele fejében járó ellenérték legalább 30 százalékára igazoltan teljesül, hogy az a 15. § szerinti szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be. Ez azt jelenti, hogy ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is. Tehát közvetített szolgáltatásról beszélünk, azaz a telefonszolgáltatás ellenértékének minimum 30%-át közvetített szolgáltatásként továbbértékesítjük.

A számviteli törvény közvetített szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseiből következik, hogy vagy az egész telefonszolgáltatást valaki más részére közvetítjük, vagy annak egy részét, de mérhető módon. Hangsúlyozom, tételes továbbszámlázásról van szó ilyenkor, nem pedig egy vélelmezett összegről.

A telefonszámla tételes elkülönítése magában foglalja a fix díjak (például: alapdíj) forgalommal arányos felosztását is. Tehát a 30%-os részarány a telefonszámla végösszegéből számítandó.

A telefonszámla teljes áfája levonható tehát, ha legalább annak 30%-át közvetített szolgáltatásként továbbszámlázzuk valakinek. Könyvelése röviden:

- a telefonszámla azon része, amely cégünké (maximum 70%, de lehet kevesebb is)

T 529 és 466 – K 454

- a másnak tételes kimutatás (mért adatok) alapján továbbszámlázott rész (legalább 30%)

T 815 és 466 – K 454

- továbbszámlázott közvetített szolgáltatás az előbbi adatok alapján

T 311 – K 91 és 467

Amennyiben nem tudunk tételes kigyűjtést vagy mért adatokat biztosítani a telefonszolgáltatás továbbszámlázásához, akkor az általános forgalmi adó szempontjából a 70%-os levonást alkalmazzuk, és 30% áfa a költségnemre könyvelendő. A vállalkozásoknál alapvetően ez a jellemző.

Felhívom a figyelmet arra, hogy ha a céges telefonok használóinak vélelmezett módon és nem mért adatok alapján kiszámlázzuk az összes telefonköltség 30%-át, akkor nem közvetítünk semmiféle szolgáltatást, ezért a telefonköltség áfájának 70-30%-os megosztását - levonható és nem levonható részre – nem úszhatjuk meg! Ráadásul a bevétel sem a 91-es, hanem a 96-os számlacsoportba kerül.

Gondunk lehet/lehetne abból, ha egy adóellenőrzés például 37% magánhasználati részarányt állapított volna meg, de egyelőre nem szoktak ilyen célú ellenőrzést végezni, mert nehézkes és a kisvállalkozásoknál nem túl nagy összegekről van szó. Ennél a példánál maradva, 37%-nyi áfa eleve nem vonható le. A megmaradó 63% részarányt kell 70-30 arányban megosztani.

(63 * 0,3 = 18,9%) Tehát ebben a példában a számla összes áfájából 37 + 18,9 = 55,9%-nyi rész nem vonható le. Ezen a helyzeten az sem segít, ha a telefonköltség 25%-át közvetített (mért) szolgáltatásként továbbszámláztuk.  

Ha a példánkban szereplő vállalkozás a cégtelefon magáncélú használatának értékét az üzleti és a magáncélú használat értékének tételes elkülönítése helyett, a bejövő számla értékének 20 százalékában állapítja meg, akkor a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény közvetített szolgáltatásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók, hiszen ekkor a feltételei nem állnak fenn. Nincs ténylegesen továbbadott szolgáltatás, csupán a szolgáltatás magáncélú használatának vélelme. Ebben az esetben a szolgáltató által számlázott díjakat - a le nem vonható 30% áfával együtt - igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni, (T 529 – 454) kivéve az előbbiekben említett közvetített szolgáltatásként továbbszámlázott részt.

Javaslom, ha már ilyen bonyolult szabályokkal kell dolgoznunk, akkor mindig először az általános forgalmi adó szabályai szempontjából gondoljuk végig a telefonszámlát, és ne foglalkozzunk a személyi jövedelemadóval, mert egyszerre a két adó figyelembevétele zavaró lehet.     

Megjegyzem még, hogy amennyiben a telefont bizonyíthatóan nem használják magáncélra, csak hivatalos beszélgetéseket folytatnak rajta, akkor is igaz, hogy a számla előzetesen felszámított általános forgalmi adójának 30%-át nem vonhatjuk le a bevallásunkban.

 

2011-től a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 70.§-a értelmében egyes meghatározott juttatásnak minősül, a kifizető tevékenységének ellátása érdekében biztosított helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás, mobiltelefon-szolgáltatás, továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel-szolgáltatás (az előbbi szolgáltatásokat hívjuk együttesen telefonszolgáltatásnak,) magáncélú használata címén meghatározott adóköteles jövedelem.

Ennek a juttatásnak az esetében jövedelemnek minősül a juttatás értéke, ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott szolgáltatás esetén annak szokásos piaci értéke, illetőleg abból az a rész, amelyet a magánszemély nem köteles megfizetni. A kifizetőt terhelő személyi jövedelemadó alapja, az előzőek szerinti jövedelem 1,19-szerese. Az adó mértéke 16%. Ezen kívül a felszorzott adóalap után 27% egészségügy hozzájárulást is fizet a kifizető.

A telefonszolgáltatás magáncélú használata címén adóköteles jövedelem, a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásokból

a) a forgalomarányos kiadások tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadásoknak (fix díjaknak) a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével meghatározott magáncélú használat értékének, vagy a kifizető választása szerint a kiadások 20 százalékának, illetve - ha magáncélú telefonhasználat elkülönítése nem lehetséges - a kiadások 20 százalékának,

b) ha a kifizető a szolgáltatás nyújtója, (telefonszolgáltató) a magáncélú használat szokásos piaci értékének vagy az összes használat szokásos piaci értéke 20 százalékának

a magánszemély által meg nem térített része.

Tehát adóköteles jövedelem akkor keletkezik, ha a telefonszolgáltatásért a magánszemély nem fizet, vagy nem annyit fizet, amennyit használja és ez mérhető vagy vélelmezzük.

Véleményem szerint, ha nem kívánják megtéríttetni a magánszeméllyel a szolgáltatást, akkor a tételes elkülönítésnek, azaz a magánhasználat mérésének nincs értelme. Tehát alapvetően azt a módszert használják a vállalkozások, hogy a céges telefonszámla (áfával együtt) 20%-át tekintik juttatásnak, és ennek közterheit fizetik be az előbbiekben leírt mértékkel.

Könyvelése a következő:

- telefonszámla vállalkozási célú része az Áfa törvénynek megfelelően

T 529 és 466 – K 454     

- telefonszámla 20%-a áfával, személyi jellegű egyéb kifizetés

T 55 – K 454

- kifizetőt terhelő személyi jövedelemadó

T 55 – K 462

- kifizetőt terhelő eho

T 56 – K 463

Nem keletkezik személyi jövedelemadó fizetési kötelezettsége a kifizetőnek akkor, ha a magánszeméllyel megtérítteti a magáncélra használt telefonszolgáltatás értékét. Erre vonatkozóan két lehetősége van:

 - tételes kigyűjtés vagy mérés alapján közvetített szolgáltatást számláz árbevételként a magánszemély, mint vevő felé;

 - vagy a telefonszámla áfás értékének 20%-át térítteti meg.

Az első esetben ugyanúgy közvetített szolgáltatás értékesítését könyveljük, ahogy az általános forgalmi adóról szóló részben leírtam. Ebben a tekintetben nincs különbség abban a tekintetben, hogy egy másik cégnek nyújtunk mért telefonszolgáltatást vagy egy magánszemélynek.

A második esetben a telefonszámla 20%-ának könyvelése a következő:

- a vélelmezett magáncélú használat (20%) dolgozók által megtérítendő értéke:

T 361. Munkavállalókkal szembeni követelések

K 96.  Egyéb bevételek

- a magáncélú használat értékének beszámítása a munkavállalóval szembeni kötelezettségbe (jövedelem-kifizetésbe) a bérelszámoláskor írásbeli nyilatkozat alapján:

T 471. Jövedelem-elszámolási számla

K 361. Munkavállalókkal szembeni követelések

Tehát a kifizetett nettó bért csökkentjük a dolgozó tartozásával. Természetesen a dolgozó saját maga is befizetheti az összeget a cég pénztárába (T 381 – K 361).

Megjegyzem, hogy ebben az esetben általános forgalmi adó felszámítására nem kerülhet sor, mert ez lényegét tekintve egy kapott jövedelem visszafizetése.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény előírása alapján, személyi jövedelemadót és egyéb közterhet ezekben az esetekben a magáncélú használat után nem kell fizetnie a vállalkozásnak.